Az V. század elejétől az ortodox kereszténység  magáévá tette a 397-ben elhunyt Philastrius, bresciai püspök egyetlen, de annak a haláláig erőltetett ostoba tételét, miszerint földünk lapos és az körül keringenek az égitestek. Természetesen létezett, és ismert volt Klaudiosz Ptolemaiosz világrendszerre vonatkozó elmélete, azonban azt már az ő idejében (i. e. 2. sz.) más nagyobb tudású görög bölcsek megcáfolták és visszautasították. Igaz, Ptolemaiosz azt vallotta a földünk körül keringenek az égitestek, ám mégis földünket gömb alakúnak mondta. A geocentrikus elméletet Philastrius boldogan magáévá tette, ám a gömbforma már nem volt megfelelő Philastriusnak, mert túl sok kérdést vont volna maga után: így hát földünket 'kilapította'. Ebben segítséggel volt Philastriusnak a korlátolt tudással megáldott fanatikus cimborája, Szent Ágoston, aki szintén földünk lapos mivoltját hangsúlyozta.

Ez a Philastrius sem volt kutyaember, fél élete gyűlölködésben, uszításban telt el. Sokat bolyongott, mint megszállott igehirdető és mindenhol az eretnekeket, a pogány-gnosztikusokat, na meg a zsidókat ócsárolta, gyalázta. Prédikálása szinte nem is állt másból, mint türelmetlen erőszakból mindenki ellen, aki nem szellemi elődei (Hippolütosz, Tertullianus) ortodoxiáját vallotta. Ezeknek a 'nagy' gondolkodó atyáknak hatására írta meg remekműnek nem mondható fércirományát, az 'Eretnekségről' címen. Véletlennek sem mondható a 'mű' Ágoston egyik kedvenc olvasmánya lett, aki többször felhasználta saját frusztrációi levezetésére.  Ám az akkori kor keresztényvezetésének pont ilyen emberekre volt szüksége: meg is kapta jutalmát, mikor kinevezték Brescia mindenható urának. Ő meg hálából rákényszerítette hamis világképét az akkori világra, mely hivatalos egyházi tétellé vált több mint ezer évig.
 
Pedig az ő idejében még voltak könyvtárak, léteztek pogány iskolák, ahol matematikát, geometriát, és asztronómiát tanítottak, ám a keresztény felfogás görcsösen kizárta a napközponti elképzeléseket, mert Jézust abban belehelyezni nem tudták, Jézust pedig a nappal azonosítani elítélendő pogány csökevényesség lett volna.

Az illusztráció egy középkori 'Topográfia' című oktatókönyvből származik. (Montfaucon) Keresztény 'egyetemeken' ilyen tartalmú, gazdag szemléltetéssel ellátott tudományokat tanítottak papoknak; Földünk lapos, lebeg a semmiben, és ha valaki a szélére ér az akkor lepottyan a semmibe. Az oldallapon látható harmadik képhasáb az akkori ismert világ térképvázlatát ábrázolja és azon, az egész világ, már csak azért is négyszögletes.


Evvel szemben már 1200 évvel e keresztény könyv összetákolása előtt a híres bölcs, Pergai Apolloniosz, (i. e. 262-190) Conics (kúpszelettan) című híres könyvében olyan fogalmakat ismertet, magyaráz melyek még a mai világunkban élő emberek többségének is homályosan ismeretlen. Algebrai, geometriai, matematikai kutatásokat, számításokat ismertet; ellipszis, hiperbola, parabola, poliéder bemutatásán, értelmezésén kívül a naprendszer bolygói mozgásának elméleti alapját epiciklikus elképzeléskeretben mutatta be. Hemiciklikus napórát szerkesztett, melynek óravonalait a kúpszelettan törvényei által húzta meg, nagyobb pontosságot biztosítva időmérésének. 



 

 

Zsoltároskönyv Térkép: A Zsoltárok Könyvéből származó miniatúra mely British Library tulajdonát képezi, korábban egy eredetileg meglévő nagyobb térkép kicsinyített másolata. A térképet III. Henrik király készítette a Westminster apátsági templom számára. Mint a képen láthatjuk, még a XIII. század elején is olyan eltévelyedett világfelfogás dominált, miszerint Jeruzsálem van a földünk középpontjában, és ezt nem csak teológiailag értették így, hanem kartográfiailag is így ábrázolták.

 

 

De nézzünk meg még néhány adatot, mit is tudott emberiségünk, mielőtt ezek a Philastriusok meg Ágostonok a hatalomra kerültek:

Miletoszi Thalész, [kb. i. e. 624-547] neki tulajdonítják a gőzerő és az első gőzgép feltalálását, továbbá csillagász, aki előre kiszámította a napfogyatkozásokat. 

 

Püthagorasz, [kb. i. e. 570-500] maradandót alkotott a geometriában és a trigonometriában. Ő volt az első történelmi személy, aki felvetette azt a gondolatot, hogy a föld gömb alakú, és az égitestek körpályákon mozognak. 

Klazomenai Anaxagorasz, i. e. 460-ban Athénba költözött, ahol természettudományi kutatásait tovább bővítette és iskolát nyitott. Kimondta: „a Nap izzó gömb, nagyobb még a Peloponészosz félszigetnél is, a hold pedig a földhöz hasonló égitest.” Az égitestek törvényszerű mozgásáról korát megelőző tudományos megállapításokat tesz.


Klazomenai Anaxagorasz: [kb. i. e. 500-428] az ókori atomisztika előfutára, Püthagorasz követője, nevéhez fűződik az a felismerés, hogy a hold a visszavert napfénytől világit. Következésképp fogyatkozás akkor van, ha a nap, a föld és a hold pontosan egy vonalba kerül. Anaxagorasz, i. e. 460-ban Athénba költözött, ahol természettudományi kutatásait tovább bővítette és iskolát nyitott. Kimondta: „a Nap izzó gömb, nagyobb még a Peloponészosz félszigetnél is, a hold pedig a földhöz hasonló égitest.” Az égitestek törvényszerű mozgásáról korát megelőző tudományos megállapításokat tesz.

Démokritosz (i. e. 460-370) és tanítványa, abderrai Bion, kb. i. e. 400 körül szintén tisztában voltak földünk gömbformájával és napunk centrikus állásával, hogy a planéták tökéletes összhangban forognak körülötte. Arkhimédész Démokritosznak tulajdonította a kúp és a gömb köbtartalmának kiszámítására vonatkozó képlet feltalálását.

Arisztakhosz: [kb. i. e. 310-230] a görög geóméterek közül magasan kiemelkedik a szamoszi Arisztakhosz, mert ő volt az első tudós aki határozottan lefektette, hogy nem a föld, hanem a nap a ‘Világegyetem' közepe. Távolságot tudott mérni, és egyszerű geometriai módszerekkel arra a következtetésre jutott, hogy a nap legalább hússzor olyan messze van mint mint a hold. Úgy gondolkodott, hogy mikor pontos félholdat látunk, akkor a nap-hold és föld-hold irányok szögének derékszögnek kell lennie. A nap és a hold szögtávolságát ekkor 87 foknak mérte [a valódi érték 89,85 fok]. Trigonometriailag bámulatos pontossággal relatíve távolságokat határozott meg. Megmutatta, hogy földi mértékkel mérve a Naprendszer óriási.

Eratoszthenész, [kb. i. e. 275-194] az alexandriai könyvtár vezetője, csillagász, matematikus, irodalomtörténész, meghatározta az ekliptika [1.] síkjának hajlásszögét, elvégezte az első földrajzi fokmérést, [Alexandria és Szuene között] és ebből kiszámította a föld kerületét. Szuenében, ötszáz mérföldre [800 km-rel] délre Alexandriától a nap besüt egy mély, függőleges kút fenekére. Ugyanakkor, Alexandriában 7 fokkal a zenittől délre áll a nap. Ez azt jelenti, hogy a föld kerületén egy 500 mérföld hosszúságú ív 7-fokos szeletnek felel meg. Ebből a kerület kb. 25 000 mérföldnek adódik – ez 2%-nál kisebb hibával a helyes érték. 

Eratoszthenész 44 konstellációt és 475 egyéni csillag mozgását, égi pályáját katalogizálta, jelölte be csillagtérképén. Ő vetette fel azt a lehetőséget először, hogy India elérhető úgy is, ha az Ibéria félszigetről nyugat felé hajózunk el.


Szirakuzai Arkhimédész [i. e.287-212] a csavaros vízpumpát már diákként megszerkesztette, híressé lett a különböző emelő-csiga-fogganytyúrendszerek bevezetésével, olyan tükörrendszerekkel szerelte fel a hadihajókat, melyekkel az ellenséges hajókat fellehetett gyújtani. Több mint negyven gépet épített. Négyzetgyökök és harmadfokú egyenletek megoldására közelítő módszereket talált.

Eukleidész, [i. e. 300 körül] matematikus, főműve az ‘Elemek', melyben rendszeresen összefoglalja a matematikát, valamint az elemi geometria félépítéseit. Platón által alapított athéni Akadémia különösen nagy súlyt fektetett az euklideszi geometriára, az Akadémia bejárata felett figyelmeztetve ott állt a felirat: „Ne lépjen ide be senki, aki nem ismeri a geometriát.”

Hipparkhosz. [i.e. 150 körül] Az első csillagjegyzékeket [katalógus] az ókor leghíresebb csillagásza HIPPARKHOSZ állította össze. Bár ennek eredetije nem maradt fönn, Ptolemaiosz egyik munkájából (Almageszt) tudomást szerezhetünk róla. Csillag méréseit, csillagpozícióit összehasonlította néhány 160 évvel korábbi mérés eredményével, miáltal felfedezte a precessziót; azt a folyamatos elmozdulást a csillagok helyzetében, amelyet a fold forgástengelyének 26 000 éves körülfordulása okoz.

De azoknak is igazuk van, akik még visszább mutatnak a szumérekre, babiloniaikra, akik ékírásokkal megfigyeléseiket lejegyezték; az állatövet 12 csillagképre, az évet 12 hónapra osztották. Szögmérésük egysége a 360 fokos beosztás csak néhány százalékkal tért el a mai beosztástól. Az egyiptomi naptárak, kultikus feljegyzések szintén gazdag asztronómiai tudást hirdetnek.
Gazdag és logikus tudományosság csak azoknak bírt értelemmel akik hajlandóak voltak matematikát, geometriát is tanulni, olyan tudományokat ahova már nem volt elég a babona, meg a számmisztika meg az értelmetlen keresztény doktrínák rágcsálása. Jeromos, Ágoston, Philastrius, meg a többi szentatya sajnos a közepes felfogószint átlagértelmével rendelkeztek csupán, ezért utálták és lenézték a náluknál okosabb pogány tudósokat.

 



Egy másik középkori keresztény szemléltető ábrázolást láthatunk, melyen földünk egy idomtalan lapos plecsni ami körül forog a nap, hold, csillagok. Jogos lehet a szemlélő kérdése: mit keres a körző a glóriás pap kezében?

Nem kellett sokat várni, míg egy másik nagy tudású zseni, Kozma Indikopleusztész kb. 550 körül tíz kötetben megírta a 'Keresztény Topográfia' című művét, melyben elutasította, - mint pogány értelmetlenséget – hogy a földünk kerek. Az eredeti mű elveszett és egy IX. századi másolatban maradt fenn, amit a Vatikánban őriznek. Könyvében támadja azokat a „perverzen bolond, vagy direkt gonosz keresztényeket, akik abban a nyomorult pogány elméletben hisznek, hogy az ég és a föld szferikus, meg hogy ellenpólusok léteznek, mert – ha ez így lenne - ott akkor az esőnek felfele kell esnie.” Majd keresztény tudományossággal megmagyarázza: „Az ég boltozata mint egy sátor terül szét a mozdulatlan lapos föld felett, mint egy mennyei sátortemplom baldachinja, ahol az Úr lakik az angyalaival. A mennyország felső rétege alatt van a föld, majd legalul a föld alatt a pokol található.” Máshol meg így ír: “Földünk négy tengelyen lebeg és az égen a csillagokat angyalkák hozzák-viszik.” - Bizony szükség volt a kereszténységnek az ilyen tanításokra, meg az ilyen 'művelt' atyákra, mert még mindig túl sokan voltak olyanok, akik tisztában voltak az igazsággal, egy olyan tanítási rendszerrel melynek teljes szétzúzása nélkül, még nehezebben terjedt volna az új isten hite.

[1.] Ekliptika, nappálya ; az éggömbből a föld nap körüli pályájának síkjával kivágott félkör, melynek menten a napévi látszólagos mozgását végzi.
 

Szerző: katolnai  2010.03.04. 04:14 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kepeskeresztenyseg.blog.hu/api/trackback/id/tr321807719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Joejszaka 2010.03.26. 09:38:10

Kicsit sok az indulat.

Az általad említett nagy tudású bölcsek a gonosz Ágoston előtt mintegy 500-800 évvel éltek...

A gonosz Ágoston olyan fércműveket írt, mint a Vallomások, ami ugye ma csöppet sem aktuális.

Talán inkább arra kéne koncentrálni, hogy miért tűnt el a kritikai gondolkodás a nyugatrómai birodalom bukása után? Az általad írt buta keresztény szerzők koruk tudását írták a könyveikbe.

Nem hülyék voltak, ahogyan sugallod, hanem nem állt rendelkezésükre megfelelő tudás a környezetükben.

Günsergebirge 2010.03.26. 13:30:51

@Joejszaka: "NEM ÁLLT RENDELKEZÉSÜKRE - KORUK TUDÁSÁT"

Ki irtotta ki (tűzzel-vassal) a pogány bölcsességet a köztudatból?
Tán csak nem az ortodox keresztény egyház?

Hát erről szegény ártatlan Philastrius tényleg nem tehet.

Bocs, de a fenti szavaid komolytalanok.

Dragon Zoltán · http://www.dragonzoltan.hu 2010.03.26. 16:51:40

"ebben segítséggel volt Philastriusnak a korlátolt tudással megáldott fanatikus cimborája, Szent Ágoston"

Ezt ugye magad sem gondolod komolyan? Többet inkább nem írok, mert már szinte sértésszámba menne - ez pedig értelmetlenné tenné a vitát.

Gérard Duchemin 2011.10.24. 13:29:59

"Jogos lehet a szemlélő kérdése: mit keres a körző a glóriás pap kezében?"

Nekem úgy tűnik, hogy ez nem glóriás pap, hanem maga a világot tervező Isten (Jézus). A körző meg lehet félig-meddig szimbolikus is, nem biztos, hogy a festő konkrét valóságnak értette, csak hát valahogy mégis ábrázolni akarta a nehezen ábrázolhatót.

sziapo1 2013.06.13. 22:06:39

Én arra lennék kíváncsi, hogy II. Lengyel Ferenc írásán túlmenően miért vált kíméletlen "idegen" kultúra rombolóvá a Római-kereszténység?
Ahol bármilyen csekély mértékben tér el az elfogadottaktól!
Szemben a Szkíta vallási türelemmel, ami rettenetesen eltér a kora-középkori kereszténységtől, mert annak akár közeli elődje is jelen lehetett még.