Ahogy történelmi áttekintésem során közelítek a középkor leghomályosabb korszaka felé, – úgy válik egyre fontosabbá, hogy egy kicsit bemutassam a kor örökségeként ránk hagyott dokumentumait: a papiruszokat, pergamenre írt szövegeket, könyveket, dokumentumokat. Az V.-VII. század vallási fanatikusainak kártékony aktivitása miatt a leégetett birodalmi és magánkönyvtárak állománya szinte teljesen elpusztult: emberiségünk elvesztette az egész antik kor több millió példányszámot meghaladó kultúrörökségét. A páratlan barbarizmus 'eredményeként' még egy tucatnyi eredetiben megmaradt művel sem rendelkezünk. (A ”mű” szó alatt természetesen nem teljes műveket, hanem mindig csak töredékeket értek.) A késő ókorból ránk hagyományozódott könyvek, kódexek, (egyet vagy kettőt leszámítva) mind keresztény alkotások, mely tény önmagában is jól mutatja azt a dühödt pusztító szándékot, ami a keresztényeket ebben az időben élesen jellemezte. Bernard Bischoff 28 könyvtár működéséről tud a IV. századi Rómában, melyből 300 év múlva már csak egy – a Lateran – lelhető fel.

Egyetlen 'érintetlen' pogány könyvtár maradt meg, a tengerparti Herculaneumban, amit a Vezúv kitörésének köszönhetünk, és amely könyvtár a Papiruszok Villája nevet kapta. Sajnos a láva úgy megrongálta a papiruszkönyveket, hogy a szakemberek nem merik kinyitni, kigöngyölgetni a megszenesedett dokumentumokat, de nagy reménységet fűznek az új X-ray és CT. átvilágítási technikák eredményességéhez.

 

Az időrendi sorrendet megbontva, bemutatásomat egy VI. század végi dokumentummal kezdeném, mely elősegítheti a Karoling korszak okmánynélküliségéből fakadó ellentmondásainak pontosabb megértését.

                                                                                          


Regula Pastoralis

 

A 'pásztori szabályzat' levele kétségkívül I. Gergely (590-604) római kancelláriáján íródott, és a becses kéziratot a Troyesben, a 'Bibliothèque Municipale'-ben őrzik.

A levél fontos tanúbizonysága annak, hogy a Karoling kor előtti időszakból Rómában kiállított pápai levelek léteztek és épségben megmaradtak. Éppen ezért furcsa, hogy az ezután következő évszázadokból – bő kétszáz éven keresztül – nincs egyetlen eredetiben fennmaradt pápai levél sem: minden csak másolat vagy a másolatok másolata. Ezt a több mint kétszáz éves dokumentum-hiányt hamisítványok tömkelegével próbálták később a középkorbi szerzetesek pótolni, ami meg odavezetett, hogy egyes történészek 'hiányzó évszázadokat' vélnek felfedezni a középkor legsötétebb időszakában.                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                              

 

Oslo Papirus

 

Részlet a megtöredezett papiruszból.

Az Oszló Papirusz két és fél méter hosszú papirusztekercs, mely 12 oszlopban íródott varázsformulákat, varázsigéket, szerelmi bájitalok receptjeit, mágikus szövegeket tartalmaz. „A leggazdagabban illusztrált görög nyelvű papirusz.” (Dávid Diringer) A 350 körül elkészített tekercskönyv több egyiptomi stílusjegyet hordoz magán, és Kurt Weitzmann (Late Antique and Early Christian Book Illumination) szerint a hellénizált Egyiptom lehetett megalkotásának helye. Ma az Oszlói Egyetem tulajdonát képezi.

                                                                                                                         

Vercellensisi Kódex

 

Az erősen megkopott, hiányos, töredékes könyvből szinte semmi nem maradt meg, igaz az a kevéske a század elején mesterien restaurálva lett. A Milánó és Torino között található Vercelli Katedrális könyvtárában őrzik ezt a IV. század közepéből származó, rózsaszín pergamenre ezüst betűkkel írt kéziratot, mely sorrendben Máté, János, Lukács és Márk evangéliumait tartalmazza. A szövegek egyik különlegessége, hogy Márk utolsó tizenkét versszakasza nincs feltüntetve, miután követi az ősi hagyományt melyben ez a tizenkét passzus sosem szerepelt.

A könyv nevét a Vercelli püspökéről, Eusebiustól kapta, kinek irányítása alatt jött létre ez a régi latinsággal megírt kódex.

 

 

 

 

                                                           

Vergilius Vaticanus

 

Másnéven a 'Vatikáni Virgil': gyönyörű képekkel díszített 400-as évek körüli, Rómában készített latin nyelvű, töredékekben fennmaradt alkotás. A Könyv Vergilius két eposzát (Aeneis, Georgira) tartalmazza. A könyv a Vatikán tulajdonában a 'Biblioteca Apostolica'-ban található meg.

 

 

 

 

                                                                                 

 


Vergilius Romanus

Talán a legrégebbi fennmaradt Vergilius illuminált könyv melyet a négyszázas évek elején készítettek ismeretlen helyen. A könyv 309 pergament lapból tevődik össze és a szöveg mellett 19 illusztrációt tartalmaz. Az antik remekmű jelenleg a Vatikán birtokában található.

 

 

 

 


 

Quedlinburgi Itala Töredék


 

Hat dupla lapból álló, díszesen kifestett, régi latin szöveggel írt bibliafordítás, minek elkészítési idejét az V. század elejére helyezik. A legrégibbnek számító illusztrált bibliai kézirat-töredéket jelenleg Berlinben, a Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz-ben őrzik.

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                           

Ambrosia Iliad (Ilia Picta)


 

Az ötödik évszázad legvégéről származó, Bizáncban készült, pergamenre írt ill. festett kézirat-töredék, mely az eredeti könyvből kivágott 58 képet tartalmaz. Az illuminált könyv valamikor Homerosz eposza az Iliász teljes szövegét tartalmazta, de ma már csak a töredékes képek vannak meg. Az antik világból mindössze három illusztrált alkotás maradt fent (a többit elégették a fanatikus keresztények), az Ambrozia Iliad mellett a Vergilius Vaticanus és a Vergilius Romanus töredékei bizonyítják az egykori pogány műveltség nagyságát. Jelenleg Milánóban a Bibliotheca Ambrosiana múzeumában őrzik. A képen Akhilleuszt láthatjuk amint áldozatot mutat be Zeusznak.                                                   


 

Corpus Agrimensorum Romanorum


 

Az egyetlen nem vallásos késő-antik, kora-középkori, 500-550-es évek között, Rómában alkotott papiruszra írt illusztrált kézirat. A tudományosnak számítható 'szakkönyv' földméréstan, térképkészítés, házak, telkek szakszerű rögzítésére, megrajzolására ad iránymutató eligazítást. Az ókori szakkönyvet jelenleg Wolfenbüttelben a Herzog August Bibliothek-ben őrzik.

 

                                                       

 

 

 

                                                                                                                          

Codex Argenteus (Ezüst Biblia)

 

A Ravennában, kb. 500. körül alkotott remekmű; arany és ezüst betűkkel, bíbor pergamenre írott, de csak töredékben ránk hagyományozódott könyv. A gót nyelven megírt munka valószínűleg Theodorik király idejében és az ő udvarában jött létre.A négy bibliai evangélium szövegét tartalmazó könyv eredeti 336 lapjából 118 maradt meg, amit Svédországban az Uppsalai Egyetemen őriznek.

 

            

 

 

                                                                                                                            

Naples Dioscorides (Codex Neapolitanus)

 

A VII. század elejéről, a véletlen szerencsének köszönhetően megmaradt gyógynövény szakkönyv, melynek alapját az i.u. I. században élt híres orvos, Dioscurides 'De Materia Medica' című munkája képezte. A Nápolyi Biblioteca Nazionale tulajdonában lévő könyv sokban megegyezik az 512-ben, Bizánc városában komponált ú.n. 'Bécsi Dioscoridessel'.

 

 

 

 

 

 

 


 

Vienna Genesis

 

Feltehetően Szíriában a VI. század közepén készült és feltűnően jó állapotban megmaradt illuminált kódex, melyet a legöregebb képekkel díszített Bibliaként tartanak nyilván. A valamikor 96 lapból álló műből ma 24. mélybíbor színre festett pergamenlapra (borjúbőr) ezüst tintával írt lapgyűjteménnyel rendelkezünk, melyet Bécsben a 'Vienna, Österreichische Nationalbibliothek'-ben őriznek. A Teremtés Könyvének Septuagint szerinti görög fordítását tartalmazza, hol az ábrák a lapok alján vannak elhelyezve. A kódex biblikus szövege végig rövidített formában van írva az egyszerűség kedvéért.


 

 

 

             

Rossanói Evangéliumok (rossanói kódex)


 

A Dél-itáliai Rossano katedrálisának felbecsülhetetlen kincsét képező, VI. században készített evangéliumos könyve bíbor színnel átitatott pergamentlapokra latinul íródott illuminált munka. Hasonlóan más késő ókori kódexhez ez a mű is ezüst tintával íródott és sajnos csak hiányosan maradt fenn. A könyv az ismeretlenség homályában burkolózva a Santa Maria Achiropita templom irattárában porosodott, míg Oscar von Gebhardt 1879-ben azt fel nem fedezte.


 

         

 

 

Párizsi Szír Biblia


 

A VI. század vége felé Szíriában készített illuminált kéziratkönyv, a még meglévő 246 lapjából több miniatúrákkal díszített.

A Van tó melletti Siirt nevü monostor episzkopális könyvtárából került elő, jelenleg a Párizsi Bibliothèque Nationale található.

Az itt bemutatott képen – ami Jób Könyvéhez tartozó szemléltetés –, Jóbot láthatjuk amint egy trágyadombon meztelenül fetreng, teste sebekkel boríva. Előtte felesége beszél hozzá, míg a bal oldalán Jób három barátja látható (témáni Elifáz, a sukhi Bildád, és a naamai Czófár), kik közül az egyik – talán fájdalmában – saját ruháját szaggatja szét a másik kettő meg mintha mi sem történne szintén neki szövegel. Az emelkedett keresztény szellemiséget reprezentáló képet az Ótestamentum versei ihlették: „És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig.” (…) „Mondta pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te fedhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent és halj meg.” Az épületes társalgás folytatásában Jób így válaszol: „Úgy szólsz, mint egy szól a bolondok közül.” Hét nap és hét éjszaka után „ … megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.” (Jób, 2: 7-10. 3:1)


 

Rabbula Evangéliumok


 

Az előbb ismertetett Párizsi Szír Bibliával közeli rokonságot mutató Rabbula Evangéliumok, mely szintén szír nyelven íródott és a Zagba-i Szent János monostorban 586-ban lett befejezve. Az illuminált könyv elnevezését a könyvet elkészítő scripturist-tól kapta, aki a nevét feltüntette a kéziratban. A könyv jelenlegi hiányos formájában 292 keményített pergament lapból áll, amire a szöveg fekete és sötétbarna tintával van írva. A könyv Firenzében a Laurentin Könyvtárban tekinthető meg.


 

 

 

 

 

 

 

 

Ashburnham Pentateuch (Toursi Pentateuchus)

 

Latin Vulgátának kora VII. századi illuminált kéziratkönyve, mely Mózes öt könyvét tartalmazza. A könyv keletkezési helyét, vagy alkotóit nem ismerjük, és sajnos ez a mű is hiányosan maradt fenn. Jelenlegi állapotában 142 lapot és 19 gazdagon illusztrált képet tartalmaz de az eredetiben 68 teljes oldalt betöltő képábrázolás volt. A könyv jelenleg a Bibliothèque Nationale de France tulajdonában van.

 

 

Mullingi Könyv

 

A kisméretű Ír illuminált 'zsebkönyv' 193 lapból áll és megírásának idejét a VII. vagy a VIII. század közepére helyezik. A könyvecske a négy Evangélium szövegén kívül a 'Hiszekegy'-et, valamint a Szent Mollingi Monostor alaprajzát tartalmazza. A kéziratkönyvecske a Dublinban a Trinity College Library-ben található meg.

A kép János evangélistát ábrázolja, aki szőke, kék szemű; se pajesze, se szakálla … Ezek után érthetetlen miért mondják Jánosra, hogy egy sötét szefárdi zsidó volt?

 

 

 



 

Szent Kolumbán Kátéja

 

Így néz ki egy a VII. század közepéről származó kézirat, mely a legidősebb Ír dokumentumnak számít, és amit helytelenül Szent Kolumbán személyével kapcsolatak össze mindaddig, míg be nem bizonyosodott, hogy az irat keletkezése legalább két generációvak meghaladja Kolumbán korát. Az 58 pergamen lapból álló mű bibliai Zsoltár-szövegeket tartalmaz, valamint ősi ír nyelven írott szórványszövegeket, ami a fejezetek feletti rubrikában íródtak. Az értékes Kátékönyv Dublinban az Ír Nemzeti Múzeumban látható.


 

 

 

 


 

Dagulf Zsoltároskönyv


 

A könyv 150 újtestamentumi zsoltárt tartalmaz, melynek első részét 783. és 789. között írták Wormsban és Metzben. A másik részét Aachenben szerkesztették kb. öt évvel később. Egyesek a Karoling egyházi iskola kibontakozását, fejlődését vélik látni a műben és Aachen palotájában határozzák meg azt a helyet ahol a mű tökéletes kinézetét elnyerte. Rudolf Beer: A könyv a frank királyi udvarban keletkezhetett, és Adorján pápának szánták ajándékba, de mielőtt átadhatták volna, Adorján pápa 795-ben meghalt. Dagulf nevű szerzetes írnok nem csak nevét tüntette fel, de írt egy ajánló verset is írt Nagy Károlynak.

 

 

 

Sacramentaire de Gellone

 

A Gellone-i Szertartáskönyv 270. oldalas kódex a Meroving egyház liturgiáját ismerteti, mely a római és a gall egyház ritusai keverékéből állott. Miniatúrák, történelmi szereplők aláírásai gazdagítják értékét. A könyv pontos keletkezési helyét, vagy szerzőjét nem ismerjük, és csak akadémista feltételezés Helyezi Meaux vagy Cambrai kolostorában, mint ahogy a keletkezési idejének megadott 790-es év is csak találgatás.

A képen látható Jézus, amint lóg a kereszten, vér spriccel testéből, véres a keze-lába; ez az ábrázolásmód tipikus, félelmet és rossz érzéseket keltő középkori keresztény gusztustalanság, melyet a két lebegő angyal mozdulatlansága sem enyhít. Nevét a könyv Nagy Károly unokatestvéréről Gellonei Vilmosról kapta, aki Toulouse hercege volt és állítólag ő alapította Gellone monostorát, amit ma 'Saint-Guilhem-le-Désert'-nek hívnak.

A kéziratkönyvet a párizsi Bibliothèque Nationale-ben őrzik.

 

Ha a Gelleonei Szertartáskönyvet eredeti, Karoling időben készült műnek fogadjuk el a többi Karoling reneszánszba sorolt vallási művekkel együtt (Codex Aureus of Lorsch, Carmina Figurata, Reimsi Ebbo Evangéliuma, stb.), akkor még érthetetlenebb, még zavaróbb a Károly titkárságán kiállított más (történészeink szerint töméntelenül nagy számú) okmányok, ediktumok, kapitulárék teljes hiánya. Mert ha vallásos témájú kéziratok fönnmaradtak ebből az időből, akkor miért nem maradt fenn egyetlen Károly kancelláriáján megírt okmány sem? Miért rendelkezünk csak másolatokkal a kérdéses időből?

 

 

Szerző: katolnai  2010.10.12. 17:51 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kepeskeresztenyseg.blog.hu/api/trackback/id/tr662366027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

poltergeist11 2014.10.10. 19:54:27

Üdv!

Csak most akadtam erre a blogra. Nagyon jó. Érdekel a téma, a kora középkor, nagyon jók a posztok.

A fenti posztot úgy kell értelmezni, hogy a kb. 400 és 600 közötti időszakról kizárólag ezek az iratok maradtak fenn? Vagy ez csak a képes illuminált örökség? Pontosan datált tudatos könyvtárpusztításokról mit lehet tudni? Számomra így hirtelen csak az alexandriai ismert.

katolnai 2014.11.20. 10:31:21

@poltergeist11: Kedves Poltergeist!
Kérdésedre: igen jobbára ezek a pogány művek maradtak ránk, emellett keresztény alkotások, melyeket nem ismertetek. Ilyenek pl.; Vatikáni Kódex – 340 körül keletkezett Alexandriában. A XVIII. század közepétől a Vatikánban őrzik. Görög nyelven tartalmazza az Ó- és Újszövetséget a Zsidó levél 9-ig fejezetéig. Sínai Kódex – IV. században keletkezett. A Sínai-félsziget Szent Katalin-kolostorában találtak rá a XIX. század közepén. Valószínűleg ez is Alexandriában keletkezett. A kódex lapjai négy különböző helyre kerültek (köztük a British Múzeumban), jelentős részük hiányzik. Alexandriai Kódex – V. században keletkezett. Ma a British Muzeumban őrzik. A teljes Ó- és Újszövetséget tartalmazza. Ezenkívül Szent Kelemen pápa 2. Korintusiakhoz írt levelét is tartalmazza.

Tudjuk, h több monostor/kolostor rendelkezett gazdagnak mondható antik könyvekkel (tekercsekkel) pl. Monte Cassino könyvtárában megtalálható volt; Tacitus, 'História', Porphyrio 'Horatius', Donatus értekezése Terentius-ról, Servius Vergiliusról, valamint Plinius, Ovidius, Lucanus művei. - ám ezek mind elvesztek és nem tudjuk, h ezek eredeti vagy másolat formában volt bírtokukban.

Könyvégetésről: ez a szomorú történelmi tény nem olyasmi, amivel a keresztények külön eldicsekednének, de az antik (pogány) világ több millió alkotását kétségkívül jobbára ők púsztították el: az alkoholtól meghibbant Ioviainus császár, 364-ben felgyújtatta Antiokia könyvtárát, melynek anyaga jó részét az előtte uralkodó Iulianus császár gyűjtött egybe.
Priscilliánusok, Nestoriánusok, Peligánusok stb. könyvei, könyvtárai folyamatosan égetve voltak, Palesztinában pl. Porphüriosz nevű keresztény haramia égette bandájával a könyveket. A gnosztikus szerzemények pusztítását magam is említem itt-ott.
Üdv katolnai

ulcinj 2015.02.19. 12:03:22

"Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak" Heine idézete sajnos igaz volt erre a korra is. Az autodafékon bizony lángoltak a "megbocsátó" keresztények ellenségei is.