Rómában 1865-ben egy márványoszlopba vésett rajzot találtak, ami egy keresztre feszített embert ábrázolt, vállain szamárfejjel, alatta görög felírással: 'Alexamenos imádja istenét'. Keresztény vallástörténeti ismertetők antik blaszfémiának mondják a graffitót, mely a hívő keresztények kicsúfolására lett megalkotva volt. Mint rendszerint, - midig – most is tévednek. A kép teljes megértéséhez tudnunk kell: Rómában, a betelepült szemiták egyes csoportullásainak köszönhetően – kismértékben ugyan – de elterjedt Széth isten tisztelete. Azon zsidó, fél-gnosztikus irányzatról van szó, amelyben Széth istennel személyesítették meg a 'megváltót' Józsua helyett, és mely irányzatnak nyomait szintén meglehet találni a Nag-Hammadi könyvtár kódexei kötött is. A Szétiánok tehát az első évszázadokban gnosztikus keresztényként gyakorolták sajátságos misztikus hitüket Rómában. Ha mai felfogásunkkal nem is lehet őket kereszténynek hívni, mégis az akkori Rómában a keresztények közé sorolta őket a köztudat. Mivel Széth szamárfejű volt, így azt is a keresztények egyik istenének tartották a kívűlálló pogányok. Ez ellen tiltakozik Tertullianus atya (160-220) 'Apológia, XVI.' művében hogy zsidók és keresztények szamárfejű isten imádatával voltak megvádolva. Minucius Félix azt írja a zsidók egy szamárfejet imádtak. (Octavius, IX.)
Odébb meg egy római zsidóról ír, aki egy 'Onocoetes' (szamár-pap) képet vitt magával, mely egy szamárfülű embert ábrázolt, tógában és akinek lábfeje patában végződött. (Octavius, XIV.) Misztikus értelemben a szamár az ember alsó, alacsonyabb állati létét szimbolizálta, melyet le kell győzni, azon felül kellett kerekedni; mikor az feláldoztatik, - misztikus értelemben 'meghal' a kereszten – akkor az ember újjászületve, képletesen felébredve, ráeszmél igazi lehetőségére: a megváltás beteljesedésére. A szamár tehát nem isten és nem Jézus.
A képen a keresztre feszített alak jobboldalán, a felső részben egy ‘Y' jel látható. Prof. Wunsch, ‘Szemita Kultusz Rómában' [Lipcse, 1898] című könyvében a márványkarcolatot jellegzetes Tüphón-Széth kultikus körben tartozó szimbólumnak nyilvánított, rámutatva a hasonló korból származó ‘átok-mondó' égetett agyagtáblácskákon található jelekre, melyek mind Szétián utalásokat tartalmaznak. Rómában nagy számban fellelt szemita eredetű ‘átoktáblácskákon' az ‘Y' jele mindig a szamárfejű Tüphón-Széth jobboldalán felül találtatik, amiből Wunsch arra következtet, hogy Széth isten kultikus tisztelete a zsidóság között, nagyon is valóságos létező gyakorlat volt.
Szét isten tiszteletét, kisebb-nagyobb mértékben néhány nem zsidó gyökerekkel nem rendelkező gnosztikus szekta is átvette, ami mit sem változtat - az azt átadó zsidóság szerepén.
 

 

Szerző: katolnai  2010.02.11. 16:54 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepeskeresztenyseg.blog.hu/api/trackback/id/tr451749820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.