Saint Generoux

Erről a csinos templomról is addig mondogatták, hogy VIII-IX. századi Karoling építmény, míg ki nem derült, hogy száz évvel később építették a X. században.

 

 

 

 

A keresztény templomokkal mindig párosult a temető, tehát az elmélet azt diktálná, hogy ahol Karoling templomok vannak, ott Karoling síroknak is kell lennie. Ám ez még sem így van, és a kevés számú sír, amit Karolingnak mondanak zavaróan elenyésző a történelmi ismereteink tükrében. Még zavaróbb lehet ha figyelembe vesszük a nagynevű német professzor Joachim Henning szavait: „A teljes VIII. század és a IX. század elejéről a Karoling településfejlődés nyomon követése rendkívüli nehézségekbe ütközik és még ijesztőbb mikor azt látjuk, hogy Franciaországban és Németországban a szakemberek ez helyett nagy méretarányú Meroving településeket tárnak fel mindenfelé. A jól szervezett Meroving falvak hagyatéka mellett még leletgazdag Meroving temetőket is feltárnak, mint pl. Laucheim (Baden-Württemberg)”. Én is megemlítenék két ilyen fontos Meroving temetőt.

 

 

Civaux temető

Potierstől nem messze lévő Civaux nevű falu templomától néhány sarokra található a legnagyobb Meroving temető, amit valaha is találtak. Az eredetileg hét holdon elterülő temetőben 15.000 sírt tártak fel és a megtalált sírmellékletek egy jómódúnak mondható életformáról tanúskodnak. Már maga a megfaragott szarkofágúszók száma is indikáció egy bizonyos gazdasági színvonalra. A sírok, szarkofágok mind Meroving emlékek és nincsenek olyan tárgyi bizonyítékok, melyek segítségével meglehetne jelölni a Karoling sírokat. A sírkertbe harmonikusan illeszkedő Meroving templom (sem Karoling) romjait is megcsodálhatja az érdeklődő. Civaux és környéke már nagyon régóta lakott volt és a gallo-roman település évszázados nyomait meglelte a régészet; 'Sanctuari Monument', amely egy római pogány templom 20m x 30m. kőből rakott alapja –, La Croche római színház és a La Croche Villa maradványai. A római és Meroving emlékek mellett szinte semmi érdemleges régészeti lelet nincs a Karolingok korából.


 

Curtil: Merovingian Necropolis

Tournustól nem messze található még egy alaposan feltárt temető a Curtil-i Meroving Nekropolisz, amiben 164 sírt találtak, melyekből több mint negyven gazdag sírmelléklettel szolgált. Elfogadhatatlan és sovány magyarázat az, miszerint a kereszténység hatására drasztikusan megváltoztak a temetkezési szokások a Karolingok alatt és a pogány szokást elhanyagolva semmi jellegzetes védő-óvó vagy túlvilági utat megsegítő tárgyat nem volt szabad többé a halott mellé tenni. Igen ám, de mi van a ruhagombokkal, csatokkal, fésűkkel, személyes apró ékszerekkel, melyeknek semmi köze a 'pogány' babonákhoz, mert a Karoling sírokat ilyen jelzőleletek által sem lehet meghatározni. A sírok sivársága inkább a teljes elszegényedés, az állati sorban történő visszasüllyedés tárgyi hiányának köszönhető, mint egy újonnan bevezetett keresztényi szokásrendnek.

 

 

És akkor nézzünk meg egy olyan temetőt, melyet több száz éven keresztül használtak, és melyben a szegényes, minden sírmellékletet hiányoló sírokat Karolingnak vélik

 

 

Noisy-leGrand

A Merovingok koporsókba temetkeztek és sírleleteik egy viszonylagosan jómódú társadalomról tanúskodnak.


 

Párizs külső, keleti negyedében egy gazdagnak mondható, több száz éven keresztül használt kora középkori temetőt találtak. A másfél éve folyó ásatások során több száz sírt tártak fel, melyeket a VI. századtól a X. századig sorolnak be a szakemberek. Meroving és későbbi Karoling sírok keverednek a temetőben, ám mégis jól megkülönböztethetők a sírmelléklet, és temetkezési jellegzetességeik miatt. A mintegy 300 Meroving sír, mind keleti tájolással lett megásva, a tetemeket koporsókba (gipsz-szarkofág) helyezték, és személyes ékszereken kívül ruházatuk ékeit (brossok, csatok, ruhakapcsok) is velük temették. Evvel szemben a későbbi Karoling sírok össze-vissza vannak megásva, nincs koporsó, mert a halottat csak leplekbe csavarva lökték be a gödörbe, és a sírmellékletnek számító tárgyakból egy sincs, még mutatóban sem.

A sírokban talált csontok vizsgálati eredményeitől sok feleletet várnak a szakemberek, melyek rávilágíthatnak az ott nyugvó emberek életkörülményeire, egészségi állapotukra és étrendi szokásaikra, sőt néhány esetben haláluk okát is elárulhatják

                                                                 

A Karoling-korban néha szinte egymásra dobálva, minden rendszert hiányolva a csupasz földbe hantolták az elhunytakat.


Természetesen nyugodtan meglehet kérdezni: ha a Karoling sírok jeltelenek, akkor miből lehet azt megállapítani, hogy a sírok tényleg Karolingok? Nem lehetséges, hogy ezek a nyugvóhelyek Meroving rabszolgák vagy teljesen elszegényedett, nincstelen Meroving jobbágyok sírjai? Nem, nem lehet ilyesmit felvetni, mert akkor azt mondanánk: Noisy-le-Grandben nincsenek Karoling sírok, és akkor mindjárt belopózna Dr. Illig elmélete és kérdése. „Hol vannak a Karoling sírok?”

 

Arnegunde Meroving királynő épségben megtalált sírja P. Lasko közlése nyomán. A VI. században élt nemesasszony I. Klothar (ur. 558-561) egyik felesége volt és Toursi Gergely szerint Klothar másik feleségének Ingundének volt lánytestvére. Személye beazonosítását kétségtelenné tette az ujján talált aranygyűrű felirata 'Arnegundis', mely egy Regina jelentésű monogram köré volt belevésve. Az ékszereken kívül még mesterien megmunkált ezüstcsatokat, szíjvéget és brossokat találtak. Vajon a Karoling királynők, hercegnők, nemesasszonyok nem rendelkeztek személyes ékszerekkel, szép ruhákkal, mert ha rendelkeztek akkor érthetetlen, hogy miért nem találjuk a gazdag tárgyi emlékekkel ellátott sírjaikat.

A keresztény vallás sosem tiltotta a személyes ékszerekkel (jegygyűrű, fülbevaló, nyaklánc) történő temetkezést, mint ahogy az elhunytak díszes ruhaviselete sem volt soha eltiltva. Márpedig a díszes, és az egyszerű ruhákat is övek, csatok, brossok fogták össze, tehát a sírmellékletek által beazonosítható Karoling nemesasszonyok sírjainak is ott kéne lennie a francia, német temetkezési helyeken. (Arnegunda sírját a Párizs melletti St. Denis apátság bazilikájában fedezték fel.)

 

                           Fűtés

 

Termek, szobák padlói alatt alulról felhevített kövek biztosították a meleget.

Porladó, könnyen elenyésző anyagokból épített házakból ezer vagy még több év után bizony nem sok kimutatni való marad a régész számára, nem könnyű tehát az időben meghatározó nyomok meglelése. Mégis megkönnyítheti a helyzetet az a tény, hogy minden Karoling udvarházban, vidéki, városi épületekben muszáj volt valahogy fűteni, főzni, és az e célokat szolgáló berendezéseket nem lehetett könnyen porladó anyagokból építeni. A kőből rakott tűzhely alapját, falát elméletben akkor is meg lehetne lelni, ha a házból már semmi sem maradt, mert a sokkal korábban épült római villák esetében ez nem jelent nehézséget. A Karoling lakhelyek feltárásánál már nem ilyen egyszerű. Hasonló helyzetet kellene találni a gazdag Karoling műhelykultúrák kemencéi, kazánjaival kapcsolatban, melyeknek meglelése, feltárása nagyon fontos lenne a papok által lefestett Karoling-kor pazarságának alátámasztására.


 

A középkor későbbi szakaszaiból származó leleltekből már könnyű rekonstruálni mind a lakhelyek fűtési megoldásait, mind a műhelykemence tűzhelyépítészet létét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Középkori várkastélyok fűtésberendezése után megrajzolt hipotetikus ábrázolás. „Ilyesmi fűtésmegoldásnak kellett, hogy legyen a Karoling kastélyokban is.” - Illene már egyet találni is …

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhány középkori várkastély esetében meglepően jó állapotban maradtak meg a 'fűtőberendezések', mint a képen látható általánosan elterjedt forróköves fűtés-megoldás. A vastagon megrakott kőréteget alulról – rendszerint faszénnel – fűtve átforrósították és a padló alatt beizzott kövek napokig ontották a hőt. Mikor egy középkori várkastély termein sétálunk keresztül, gondoljunk csak bele: ezeket a termeket, szobákat télen fűteni kellett, átmelegedésükhöz tetemes energiára volt szükség, amit kisméretű vaskályhákból elnyerni nem lehetett. Mivel ezek a fűtőberendezések rendszerint pinceszinten voltak megépítve és nagy méretűeknek kellett lenniük, így a régészetnek legalább imitt-amott illene találni néhányat a VII.-IX. századból is. A régi idők emberei, de különösen a rómaiak mesterien megoldották házaik, palotáik fűtését, és a Karoling idők utáni középkori várak, kastélyok fűtőképességét is gond nélkül megtalálhatjuk. Csak pont a Karoling hiányzik.

                                          Tégla

 

Gazdag képanyag felvonultatásával hosszasan lehetne ismertetni az antik világ magasszintű, mindenfelé elterjedt téglagyártását, és az égetett téglából rakott falak, építmények felsorolásához több tucat cikk sem lenne elég. Az itt bemutatott téglák tipikus légió által gyártott darabok, miben minden légió jele bele lett nyomtatva és így nagyon sokszor azonosítani lehet az építészeti leleteket pontos helyhez, időhöz, sőt emberekhez kötve. A későbbi időkben a téglakészítés mestersége teljesen kihal és hosszú évszázadokon keresztül egyetlen téglát sem képesek készíteni.

 

 

 

„A Római Birodalomban a téglagyártás, téglával való építkezés széles körben általánosan elterjedt volt, de ezen időszak után előállítása és felhasználása teljesen megszűnt. A téglagyártás helyett a már meglévő pogány épületek bontásából nyerték azt a mennyiséget mely az új építkezésekhez kellett. A régészet segítségével pontosan megállapítottuk, hogy Lombardiában a cisztercita apátok által éledt fel újra a téglagyártás a XII. század elején. Innét észak felé terjedt el a téglagyártás technológiája, majd nagyon gyorsan egész Nyugat-Európában átvették és mindenhol elterjedté vált az üzemszerű gyártása. ( … ) Kisebb volumenű kerámia építőanyagok (padlócsempe, tetőcserép) előállítása a korábbi évszázadokban is, szórványosan néha előfordult. (Hans Krongaard Kristenesn)

Vajon milyen ereje, hatalma lehetett a Karoling birodalomnak, ha még téglát sem voltak képesek gyártani? Milyen alacsony szintre süllyedhetett vissza az egész társadalom, ha nincs egy téglafal, ha nem működnek kőbányák, ha nincsenek kőfejtők? Hogyan taníthatta meg egy ilyen világból szalasztott pap a mi őseinket az építkezés mesterségére?

                                 Híd

 

Alfrini római hídja Szíriában.

Az ókor pogány római mérnöke alkotó szellemiségét dicsérő hidak sokaságát még ma is megcsodálhatjuk Törökországtól Spanyolországig, néhány közülük meglepő makacssággal dacol az évezredekkel, de még a romos állapotban lévők is jogosan nyerik el csodálatunkat.

 

„A Karoling társadalom kereskedelmi forgalma, valamint a hadseregek rendszeres mozgása, átcsoportosítása megkövetelte az utak, hidak karbantartását. A Karoling királyok folyamatosan javították az utakat, és a Szajnán több régebbi hidat is újjáépítettek.” – Állítja mindezeket a francia akadémia középkor történelmének 'tudósa' Pierre Riché, a 'The Carolingians' c. könyvében anélkül, hogy egyet is pontosan meghatározna közülük.

Egy másik szaktekintély így ír: „Frankónia grófjainak parancsba lett adva, hogy ügyeljenek a területeiken lévő hidak állapotára, hogy azok mindig használhatók legyenek. ( …) 789-ben két híd is épült az Elbán, de Szászországban is több híd épült.” (Nicholas Hooper, 'Cambridge Illustrated Atlas of Warfare') Ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel vannak teli a középkori történelemmel foglalkozó szakemberek 'remekművei', sokszor még arra sem méltatják olvasóikat, hogy odabigyesszék forrásaik eredetét képező papi firkálmányok neveit, mint a Capitulare de Villis, vagy a kicsit későbbi Capitulare Pitres (862) okmányokat. Hooper kicsit odébb úgy írja: „A nagy frank király 792-ben pontonhidat veretett a Dunán az avarok elleni hadjárata folyamán.”

                                                                

 

Vaison híd

Ezt a hidat is még a rómaik építették több mint kétezer évvel ezelőtt a Dél-franciaországi Vaison-la-Romaine nevű ősi városkában, és amint láthatjuk még ma is épségben egyben van. Hol vannak a Karolingok által épített hidak? Sehol, illetve csak a papi irományokban.

„Német területeken a kőhíd építés elég későn kezdődött, az első kőhidat 1113-ban, Würzburgban építették. A régi római kőhidak (Trier, Verdun, Córdoba) megszakítás nélkül tovább funkcionáltak, míg Cologneban (Köln) királyi engedéllyel a X. század végén a colognei érsek lebontatta a régi római hidat, hogy faragott köveit felhasználhassa katedrálisa építéséhez.” (Heiko Steuer)

Az angliai Rochesterben a rómaiak által épített I. évszázadi hidat 1381-ig használták, és sajnos restaurálás helyett hagyták összeomolni.

 

 

Franciaország első középkori hídját a Pont Vieux-t 1040 körül építették Albi városában (Dél-Francia), és milyen érdekes, hogy Albi az eretnek albigensek központja volt, mely évszázadokon keresztül szembe állt a katolikusokkal. Tehát ez az első Nyugat-európai híd, amely a Római Birodalom bukása után épült, és tényleg megépült. Nem úgy, mint a firenzei Karoling híd …

„A IX. században, Firenzében az Arno folyón a Karolingok teljesen újjáépítették a bizánci-gót háborúban lerombolt, rómaiak által emelt II. századi kőhidat.” Írja minden forrás megjelölés nélkül Christopher Kleinhenz a 'Medieval Italy' című lexikon-szerűen szerkesztett nagylélegzetű művében. A Karoling híd maradványait meglelni mégsem lehet, mert 1178-ban egy másik kőhidat építettek a helyére úgy, hogy az átépítés során teljesen eltűnt a Karoling híd. (Így aztán kutatni sem érdemes a nyomai után.)

 

De van még jó néhány olyan károlyi híd, melyet szintén nem kell a régészeknek keresgélniük, mert milyen megkönnyebbülés egy régész-történésznek ilyesmit leírni: „Nagy Károly fahidat építtetett a Rajnán, de ez a híd 812-ben leégett.” (Else Roesdahl) Ha már olyan régen leégett, akkor nincs szükség megásni a terepet – különben sem tudni a pontos helyét –, így csak fogadjuk el a híd valós létét, hiszen 'megírták a papok'.

Vízimalom

                                                                        

Szakszerű régészeti feltárás eredményeként a megtalált malommaradványok alapján már könnyű volt a VII.-VIII. századi malom eredeti formájának megrajzolása. (Dasing, Bajorország)

A gabonaőrlésre használt malomkövek méretük, súlyuknak köszönhetően nehezen kallódó tárgyak, és a római idők óta történő tömeges régészeti kimutatása nem szabadna, hogy különösebb akadályba ütközzön. Mégis ritkaság számba megy az itt közölt VIII. századi malommaradvány feltárása, pedig minimum tucatjával kellene malmokat találni melyeknek etetni kellett volna a károlyi birodalom tömegeit. Eddig a tárgyalt korszakból Angliában négy, Írországban hét, míg német részen egyetlen (Dasing) rekonstruálható malmot tártak föl. Épületmelléklet nélküli malomkövet mindössze kettőt találtak; egyet Angliában, egyet Írországban. Evvel szemben a régebbi római időkből származó vízimalom lelőhelyek száma az európai részeken 36, míg 28 másik helyen malomkövet leltek, ami szintén üzemelő vízimalomra vall.

Dietric Lohrmann két tucat malmot volt képes megnevezni a frank-germán területeken, melyek a VII. századtól a X. századig épültek. Hogy ezen belül hány épült vagy üzemelt Nagy Károly uralkodása alatt az már egy másik kérdés mire nem kapunk választ Lohrmanntól.

 

Sokszor csak erősen romos állapotban tudjuk megszemlélni a rómaiak által épített vízimalmok maradványait, – de legalább megtudjuk szemlélni – nem úgy mint a Karoling malmok esetében.

A kenyérsütéshez őrölt szükséges gabona feldolgozása egyfajta társadalmi szintet tükröz vissza. A fejletlenebb népeknél kisméretű kézi meghajtással működő követ használtak mely eljárás csak szerény teljesítményre volt képes. Minél kulturáltabb és fejlettebb volt egy társadalom, annál több vízimalmot építettek a különböző munkafolyamatok elvégzésének megkönnyítésére.

                                                                        

Még egy malom …

Szinte teljes egészében megmaradt ősi római vízimalom épületegyüttese Sikában (Macedónia).

 

 

 

 

 

Szerző: katolnai  2011.02.20. 06:20 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepeskeresztenyseg.blog.hu/api/trackback/id/tr362673975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.