canter4.jpg

Canterbury zsoltároskönyv (psalterium) képsorozatának az egyik teremtésjelenetét megörökítő ábrázolását láthatjuk, melyben a teremtőt formáló alak előtt levő gombákat 'fenyő' vagy 'akácfának' nevezni nagyfokú elfogultságra vall. 

Kultúrfejlődésünk folyamán az entheogén növényeket, gombákat a misztika rejtelmeit kereső bölcsek az ismereteik átadása folyamatában, a könnyebb megértés érdekében jobbnak látták a meseszerű kifejezésmódba ötvözni; megszemélyesítették, legendákkal, csodás dolgokkal ruházták fel az általuk kiemelt tiszteletben tartott növényeket. Sokszor a már népszerű termékenységi hősök, mitikus alakok nimbuszához kapcsolták allegorikus tanításaikat, így számos hősnek, fogalomkörnek bővült, gazdagodott az ismertető vonása, mitológiai sokszínűsége. Ezek a nehezen kifejezhető tanítások, ha rejtetten is de megfogalmazódtak olyan mítoszi alakokban, mozzanatokban, jelképekben mint; aranygyapjú, kozmikus tojás, Phőnix, Ozirisz fallosza, Hórusz szeme, filozófusok köve, Szent Grál kelyhe, élet fája, örök élet forrása stb. Ünnepi játékok, színházi előadások, szakrális rituálék sokaságában nyert kifejezést a szentnövények tisztelete, egészen az ókor végéig. 

Az entheogén tradíció évezredek óta létező jelensége szabadon gyakorolható misztikus megnyilvánulás volt, mindaddig, míg az idő múlásával, a tételes vallások hatalomra nem kerültek. Kultuszuk ellen erőszakosan fellépő erő nyomására a legfelsőbb titkos beavatás rituáléja egyre inkább illegalitásba kényszerült. Az entheogén tradíciót képviselő bölcsek, mágusok ellen minél erőszakosabban lépett fel a hatalom, annál inkább elrejteztek, amivel párosulva egyre inkább elvontabb kifejezésformákkal tudatták ismeretüket. A kereszténység esetében egy feloldhatatlan ellentmondást találni a szentgomba szakralitását illetően, mert egyrészt szigorúan tiltották és gorombán üldözték a látomásokat előidéző növények használatát, másrészt a rendszeresen előforduló képi ábrázolások a varázsgombák kultikus tiszteletéről tanúskodnak.

 

canter3.jpg

A keresztény vallás makulátlan tisztaságát védeni hivatott tudós egyházfik egyöntetű határozottsággal utasítanak el mindenféle utalást, mely a szentgomba és a kereszténység közötti kapcsolódást feltételezi. Felháborítónak és nevetségesnek bélyegzik még a gondolatát is az olyan feltételezéseknek, hogy a keresztény hagyományban bármikor is 'kábítószerezés' fordult volna elő. John. C. King (A Christian View of the Mashroom Myth) az egyik ilyen hivatásos védelmező, irományában ismételten leszögezi, hogy a kétezer éves kereszténységben még halvány nyomát sem lelni a kábítószereknek, vagy annak használatára utaló direkt vagy indirekt kötődésnek. King azon keresztény tudós-fajta tipikus képviselője, aki a biblián és az ahhoz simuló irodalmon kívül eső kultúrköröket, vallásirányzatokat hiányos felületességgel ismeri, minek szomorú valóságát olvashatjuk ki irományából, mikor pl. az eleusziszi misztériumokban képtelen észrevenni a kultikus szentnövények központi fontosságát, használata kiemelt rendjét. Ezek után senki nem csodálkozhat, hogy a keresztény tudós sosem hallott Aquileia híres Bazilikájának padlózatát díszítő mozaikképekről, mert ha hallott volna, akkor nem gúnyolódott volna eképpen: „Ha a kábítószeres gomba használata tényleg előfordult volna a kereszténység hosszú történelmében, akkor az lenne a világ legjobban eltitkolt csodája, hogy az ilyen sokáig rejtve maradt mindenki előtt.” Nem maradt rejtve semmi, csak a felfuvalkodott ostobák képtelenek a dogmák sorompóin áttekinteni.

 

csigagomba.jpg

Az Észak-Itáliában lévő, Aquileia ősi kápolnájának mozaikján jól látszik az Amanita muscariával teli tál és a 'párhuzamba állítható' csigák. Az első képen egy piros színű gombákkal teli áldozati edényt látni, mely gomba nem lehet más, mint az Amanita muscaria. Mellette (egy oszlop választja el a két ábrát) csigákat ábrázolt a mozaikművész, ami elgondolkodtató, mert a csiga egy hagyományban sem szerepelt kultikus állatként, még kevésbé reprezentálhatja a keresztény szenteket vagy a keresztény szellemiséget. Igaz, az Aquileia Bazilika mozaikjai, és más hasonló korú templomok, kápolnák díszítőképei között találni madarakat, különböző állatokat, de csiga nemigen fordul elő. A csiga, az Amanita muscarai miatt került a képbe, mert az éti csigát rátették a frissen leszedett gombára, hogy azok addig lakmározzanak rajta, míg a gomba rothadásnak nem indul. Utána a csigákat megsütötték és szakrális vacsorán azokat elfogyasztották. A csigák valójában segítőként 'játszottak' közre, mert szervezetük semlegesítette a gombába lévő a mérgeket, melyek kellemetlen, zavaró mellékhatásként léphetnek fel az emberi szervezetben. Így a módosult tudatállapot extázisát nem zavarta a gombafogyasztás mellékhatásaként megjelenő hullámokban feltörekvő hideg-meleg rázkódás, a remegés nélküli megremegés, az éles 'fémíz' zavaróan ható váltakozó érzése. A csiga metabolizmusában lejátszódott folyamatnak köszönhetően a gomba mérgei nem erőltették meg a gyomrot, kellemesen nyugtatóhatásúak voltak az idegekre, minek következtében az egész élmény tartalmasabb és élvezetesebb lett. Ennek a hagyományát rejtette képekben a művész, de üzenete csak a beavatottak számára bír értelemmel, míg a King-féle tudálékosoknak csak a felkészületlen félrebeszélésre futja.

 

münchen.jpg

Az 1200. év környékén készült Müncheni Zsoltároskönyv (Bayerische Staatsbibliothek) képén a kosárba helyezett gyermek Mózest látni. Az ábrázolás központi részét egy, a botanikában nem létező gombafa képe tölti ki, mely nem más, mint az Amanita muscaria.

Ezsdrás, negyedik könyve 14 fejezetében olvassuk: „A következő napon, íme, egy hang szólt hozzám, mondván: ”Ezsdrás, nyisd ki szájadat és idd meg, amit én adok neked inni." Akkor kinyitottam a számat, és íme, egy teli poharat kínáltak nekem; olyasmivel volt tele, mint a víz, de a színe olyan volt, mint a tűznek. Elvettem és ittam; és amikor megittam, a szívem megtelt értelemmel, és mellkasomban megnövekedett a bölcsesség, mert szellemem visszanyerte emlékezetét; És megnyíltak ajkaim, és nem voltak többé bezárva.” (38-41) Természetesen sokféle válaszfélét lehet felvetni, hogy mi is volt Ezsdrás poharában, de azt jó ha tudjuk: a szárított Amanita muscariát fogyasztása előtt vízben megáztatják. Ázás közben rózsaszín, barnás színű anyagot bocsájt ki magából, amely megszínesíti a vizet. A vízben feloldott enyhe potenciájú hatóanyag látomásokat képes előidézni.


 

zsoltmunch.jpg

Ugyanabból a zsoltároskönyvből láthatunk egy másik Amanita muscaria 'fát', mely előtt Jákob birkózik az angyallal.

A mustármagról és a mustárnövényről írja Máté: „Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeseknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.” (13-32) Mihez hasonlít a mennyek királysága – kérdik Jézustól –, aki a gnosztikus Tamásnak így válaszol: „Egy mustármaghoz hasonlít, ami kisebb minden magnál. Ha pedig (olyan) földbe esik, amit megműveltek, nagy ágat hoz, s az ég madarainak ernyőjévé válik.” (Tamás Evangéliuma, 20.) A bibliát keresztül-kasul magyarázgató teológusoknak már régóta problémát jelent egy olyan mustárnövény magyarázata, ami 'fává lesz', és minek ágain a madár fészket rakni képes, mert a mustárnövény rövid tenyészidejű, vékonyágú és jó ha megnő egy méteresre. A sok felesleges okoskodás helyett inkább a szójátékot illett volna meglátniuk, mivel a szemita 'khardelá' (mustár) hangtanilag összecseng az 'ardilá' (gomba) szóval.


 

3munch.jpg

És még egy kép a Müncheni Zsoltároskönyvből, mely Jákob látomását ábrázolja, hol Jákob lábainál jól látszanak a fának álcázott Amanita muscaria gombák.

 

 

A Nag Hammadi-i Kódex legidősebb irata lehet a Tamás Evangéliuma, minek keletkezési idejét helytelenül két évszázaddal későbbre, a III. sz. közepére tüntetik fel, holott a mű jóval megelőzi a kanonikus evangéliumokat. Az egészében gnosztikus szerzemény (logiongyűjtemény) mondanivalójával már sokat foglalkozott a vallástudomány, magyarázataikban mindig szem előtt tartva az Újszövetség harmóniájával egybecsengő kötődést. Muszáj felhívni az olvasók figyelmét, hogy a Tamás Evangéliuma magyar fordítása botrányosan félrevezető, ezért mindenkinek az angol vagy a német szövegeket ajánlanám. A másik gnosztikus iratban – 'Tamás Apostol Cselekedeteiben' – szintén pontatlan fordítások rontják néhol az eredeti értelmet.

Amikor megettétek a halottat, élővé tettétek őt.” (T. E. 10.) Ennek a mondatnak még kannibálok közt sem lenne sok értelme, ám ha a gomba halott testét fogyasztja valaki, akkor az kifejtett hatása által a halott test ismét 'élővé' lesz abban, aki azt magához veszi. A mágusok teofógiája sosem tartalmazott emberi (vagy állati) húsevést, mivel a mágusok az istenit a szentnövényekkel, de kiemelten az Amanita gombákkal azonosították, és így a keresztény eucharisztia (hús-vér elfogyasztása) gyökereit inkább abban az archaikus primitív szokásban kell keresni, mikor a győztesek rituálisan fogyasztották a legyőzött ellenség húsát.

 

eadwi 1..jpg

Hegyi beszéd a Szentgomba Hegyén. Középkori atyák 'illuminált eretnekségnek' bélyegezték a Canterbury – más néven: Eadwine – zsoltároskönyvét.

A gazdag díszítésű Canterbury Zsoltároskönyvet (psalterium), a Canterbury Katedrális megrendelésére készítették 1180-ban, és jelenleg a párizsi Bibliotheque Nationale tulajdonában van. A páratlanul szép könyv képanyaga magáért beszél, sok magyarázat a megértéséhez nem szükséges.

 

 

 

eadw 2..jpg

Gombafákra hasonlító növények előtt Jézust megkísérli a sámán-ördög. Az ördög fején lévő rénszarvas szarvak, a sámán alakjára utaló motívum.

Tamás Apostol Cselekedetei : „Amint ott ettek és ittak, koszorúkat meg illatszert hordtak körbe közöttük, és mindenki vett az illatszerből; ez az arcára kente, az a szakállára, amaz pedig testének más részére. Az apostol pedig megkente fejebúbját, egy keveset orrlikaira tett, egy csöppet a fülébe is, aztán fogait is megérintette vele, s gondosan bekente a szíve tájékát is. A felszolgált koszorút meg, amelyet mirtuszból és más virágokból fontak, a fejére tette, aztán fogott egy nádszálat, és a kezében tartotta.” A királyi lakoma részletét megörökítő néhány mondatból nehéz lenne entheogén kultikus használatára következtetni, ám ha a fordítás pontatlanságát kikorrigáljuk, akkor talán érdekes meglátásokra nyílhat lehetőség. A magyar fordításban lévő 'illatszerek' szó az eredeti latin szövegben az 'unguerre' kifejezés, mely magyarul nem illatszer, hanem gyógyír, balzsam, kenőanyag jelentéssel bír. A keleti, de különösen az indiai kultúrában volt szokás az entheogén növényekből (pl. maszlag, beléndek, nadragulya) készített kivonatok olajjal, mézzel, mirhafűvel stb. keverése általi pépes anyag elkészítése. Az így nyert anyagot felkenték a test különböző részeire, hogy a bőrön keresztül felszívódva éreztessék áldásos hatásukat. Az ősi hagyomány megmaradt egészen napjainkig a gimnoszofista hinduk körében, akik valamikor az eredeti Brahman kasztot képezték. Mivel az emberi testet fedő bőrfelület a fej tetején a legvékonyabb és a legérzékenyebb, ezért a leborotvált – vagy középen kiborotvált – 'fejbúbjára' nagy előszeretettel kenték fel az entheogén balzsamot (gyógyírt). A keresztény papok fején kiberetvált felület (tonzúra) is ennek a hagyománynak eredeti értelmét vesztett kopírozása lehet. Mithras és Dionüszosz papjai pont a növényi pépek felkenésének megkönnyítése végett borotválták fejbúbjukat, míg Ozirisz papjai teljesen kopaszok voltak. A fejtető balzsammal kenése átöröklődött a keresztény szertartások rendszerébe, de a keresztények 'szentolaja' eredeti értelmét elveszítve már semmilyen entheogén hatóanyagot nem tartalmazott.

A másik félrefordított szó, a Tamás Apostol Cselekedetei magyar szövegében: a 'nádszál'. Mert nem akármilyen közönséges nádszálról van szó, hanem a pontos eredeti kifejezése a 'Calamus' (kálmos vagy más néven sárga nőszirom) hallucinogén afrodiziákum tulajdonságokkal rendelkező kultikus növény volt, melynek kivonata a TMA-2 hatóanyagát tartalmazza. Az 'aromás nád' megnevezés ugyancsak használatos a Calamusra, ám megtévesztő lehet az entheogén hasznosítás figyelembevétele nélkül.

Jonathan Ott, 'Pharmacotheon: Entheogenic Drugs' c. könyvében olvasni: az ókori görögök és egyiptomiak tisztában voltak a Calamus entheogén tulajdonságával, az egyiptomiak bódító füstölőt készítettek belőle, melyet Dioszkoridész egyiptomi tömjénnek, 'khupi' nevezett. Angliában, a nagy depresszió évei alatt elterjedt a Calamus használata, enyhén bódító hatása miatt (rágcsálva nyerték ki nedűjét) népszerű és aránylag olcsó drognak számított. Az amerikai indiánok is ősidők óta ismerték, szertartásaikban rendszeresen használták. Továbbá szintén helyesnek tekinthető a Calamus afrodiziákumként való meghatározása, mert ez is egy olyan pszichoaktív hatást jellemez, mely része lehet a fokozott élvezeti elragadtatásnak. 

Az apokrif irat himnuszában – amit az apostol az egybegyülteknek elénekel –, a szent kétszer is említi az ambróziát: a fény lánya „ki ambróziájával táplálja az alatta levőket”, és a szolgálók, akik „táplálékul uruk ambróziáját kapták.” A Calamus nádszálat, talán mint egy szimbolikus jogart, entheogén jelképként tarthatták kezükben a szakrális vacsorán résztvevő mágusok.

 

plaincour.jpg

A franciaországi Indre megyében található Plaincourault Apátság, 1291-ben elkészített falfreskóján az Amanita muscaria jelképezi a tudás fáját. Az édenkerti jelenetben még a meztelenséget szemérmesen eltakaró Ádám, Éva – a szokásos fügefalevél helyett – kerek, (a gomba kalapja felülnézetből ábrázolva) gombát formáló valamit tartanak kezükben. A freskón látható ábrák megértéséhez senkinek sem kell éveket járni az egyetemre, és a sajátosan ábrázolt édeni gombafát fenyőfának tekinteni komolytalan felkészültségre utal. Mert pontosan ezt akarja elhitetni, az ikonográfia tudománya nagymesterének tartott, Erwin Panofsky, és mint zsidó származású, hithű keresztény csudásan próbálta meg kimagyarázni a Plaincourault freskó gombáját: „A freskón látható növénynek nincs semmi köze a gombához, a halovány hasonlóság véletlen vakesetnek számít. A Plaincourault freskó csupán egy kiragadott példa a vidéki, 'provinciális stílusú' templomdíszítés egyéni kifejezésformáiból, mely konvencionálisnak számított a román stílusban és a gótikában. Az itáliai fenyő impresszionista tolmácsolását látjuk a növényben, melynek sematikus egyszerűsített alakját évszázadokon keresztül ismételték. A késő ókortól a középkor végéig több száz változatban maradtak fenn az eredeti hűségüktől eltért növényváltozatok, melyeknek semmi köze nincs a mikológiához. A mikológusok nem veszik figyelembe, hogy a középkori művészek soha nem a természetből merítették témájukat, hanem korábbi műalkotásokat másoltak. A többszöri másolás során elkövetett hibák sorozata miatt az eredeti fa felismerhetetlenné vált és ezért tartják néhányan gomba alakúnak.” Tehát ha figyelemben vesszük a bugris mesterek tehetségtelenségét és fenyőfának nézzük a Plaincourault freskó gombáját, akkor tényleg nagyon nehéz olyan ábrázolást találni, mely a szentgomba tradíciójára utalna. Sajnos azt elfelejtette megmagyarázni a nagynevű professzor, hogy a 'korábbi' műalkotásokat, az eredeti formákat készítő mesterek (akikről a későbbiek 'másoltak'), miért pont az itáliai fenyőt tekintették az édenkerti tudás fájának? Hát a sok alul informált vidéki piktor nem tudta, hogy a fenyőfának egyetlen részét sem lehet megenni, mert annak nincs ehető, megkóstolható gyümölcse? Vagy talán inkább Panofsky próbál homályosítani, a hamisan gazdag apológiai hagyományoknak megfelelően?

 

eva,adam .jpg 

A németországi Hildesheim, Szent Mihály templomának rézdomborulatokkal díszített mennyezetre festett képe, a Teremtés Könyvének édenkerti jelenetét ábrázolja. A háttér díszítését szolgáló központi részen a piros alapon, fehér pöttyökkel mintázott Amanita muscaria kalapját láthatjuk – felülnézetből. Ádám és Éva kezében tartott 'gyümölcs' fehér színű, formára színezésre pontosan a háttér pöttyeivel egyezik, de így a kézben tartva, a friss – még kifejletlen – gombagubót jelképezi. A tudás fáján lévő 'gyümölcsök' színe jelentősen eltér a kézben tartott „tiltott gyümölcstől'.

 

 

 

aprofehér.jpg

Mint apró kavicsok, kődarabkák bújnak meg a zöld levelek között a frissen született, növekedésre váró 'gombapalánták'.

Jézus mondta: Boldog, aki azelőtt lett, amikor még nem volt. Ha tanítványaimmá lesztek, és hallgattok a szavaimra, ezek a kövek fognak szolgálni nektek. Ugyanis van öt fátok a Paradicsomban. Nyáron, télen nem mozdulnak, leveleik nem hullanak le. Aki meg fogja ismerni azokat, nem ízleli meg a halált.” (Tamás Evangéliuma, 19.)

A fiatal, friss gombagubók fogyasztása bevett gyakorlatnak számított a mágusok körében. Nyersen történő evése nem volt nehézséges, mint a kifejlett gombák nehezen rágható, nyelhető húsa esetében, puha, zsenge textúrája a könnyű fogyasztás mellett problémamentesen emészthető volt. Általában mézbe mártva fogyasztották, és habár hatása elmaradt a fejlett szentgomba teljességélményétől, mégis kellemes látomást biztosított. A pogány és keresztény ikonográfiában az apró, fehér kő/kavics – mint azt a fenti Hildesheim templomának mennyezeti képén is látni – sokszor az Amanita muscaria gubóját reprezentálja.

 

 

Szerző: katolnai  2012.09.18. 17:24 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kepeskeresztenyseg.blog.hu/api/trackback/id/tr434778332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zriff 2012.09.20. 13:24:57

Gratulálok az új cikksorozatodhoz.Azt akarom megkérdezni, hogy ha valamikor is kommentelésnél vitába keverednék valamilyen nagyon fanatikus hitvédővel, akkor válaszképpen ajánlhatnám neki tanulmányozásra ezt a blogot, plusz a vallásmozaikot is. A másik, hogy nem szándékozol majd írni a kereszténységgel kapcsolatban lévő határozottan destruktív nemi viselkedésekről? Én eddig ilyen témában csak az orosz szkopcokról tudtam,és csak kíváncsiságképp mivel már a keresztényi alapon működő cserkészeknél is kitört a botrány, ami szerintem már tényleg borzalmas.

katolnai 2012.09.23. 09:22:41

@zriff:
Kedves Zriff!
Örülök látogatásodnak, és kérdésedre: természetesen ajánlhatod bárkinek cikkeim tanulmányozását, ha bár az ilyesmi – néhány vitafórumon elhangzottak szerint – komolytalanságra vall és ciki. (Felkészületlen szélsőségesnek számítok)
A különböző vallási mozgalmakon belüli szexuális aberrációval nincs nagy kedvem foglalkozni; szomorú, gusztustalan jelenségnek tartom, mely egyébként jól van dokumentálva a világhálón. Inkább a pápaság-sorozatomat szeretném folytatni …
üdv katolnai