Bernátért még Jézus is lejött a keresztről ...
Bizonyára emlékszünk IX. Leó-Brúnó (1049-1054)
pápára, aki az emberi hiszékenységet és a babonás butaságot kihasználva saját maga által kitalált csodákat csodákra halmozva alapozta meg hírnevét. A hazudozó francia pápa szolgáltathatott követendő példát a másik francia szélhámosnak, a száz évvel később élő Bernátnak, aki olyan sikeresen szédítette meg a jónépet, hogy szentnek majd doktornak nevezték ki. Bernát már egész fiatal korától kezdve több csodát hajtott végbe, mint Jézus, szent Péter, szent Pál és szent Jakab együttvéve.
Mivel fizikailag nagyon gyenge, a gyakorlati dolgokban pedig ügyetlen volt, szerzetestársai aratáskor otthon hagyták téblábolni, amit már nem bírt elviselni, kiment ő is a földekre, kért egy kaszát, hogy ő is aratni fog, de több volt benne a beképzeltség, mint az erő és az ügyesség a kaszáláshoz. Csetlett-botladozott a kaszával, s a végén már maga az apát figyelmeztette, hogy hagyja abba. Teljesen kimerülten letette a kaszát és térdre borulva imádkozni kezdett: Jehova isten adjon neki erőt a kaszáláshoz. És valóban: új erő áradt a tagjaiba, és megragadta a kaszát és úgy kezdte el vágni a rendet, hogy minden szerzetes elmaradt mögötte. Ilyen egyszerűen ment ez Bernátnál: egy ima és máris ő lett a kolostor első kaszása.
Clairvauxmelletti faluból egy kisgyermeket vittek Bernáthoz, akinek karja el volt halva, és borzasztó fájdalmaktól szenvedett, Bernát imádkozott egy rövidet, keresztet vetett a gyermekre, az meg azon nyomban meggyógyult. Egy Humbert nevű egyén olyan súlyos epilepsziában szenvedett, hogy naponta hétszer esett össze szörnyű görcsöktől szenvedve. Humbert esetében még keresztet sem kellett vetni, a teljes gyógyulás eléréséhez elég volt egy ima, amitől Humbert úgy megilletődött, hogy maga is szerzetesnek állt, kitanulta a keresztény mesterséget és néhány év múlva Igny apátja lett belőle. Leon egyházkerületéhez tartozó Foigny monostora templomában annyi légy volt, hogy nem lehetett miattuk használni a templomot. Bernát mondott egy imát, majd rá üvöltött a legyekre: „Excommunicabe eas”, mitől a legyek tömegesen hullani kezdtek. Másnap lapátszámra kellett kihordani a templom padlóját vastagon belepő légytetemeket.
Volt úgy, hogy egy nap alatt 14 csodás gyógyítást performált, ahol csak megjelent kiürültek az elfekvők. Asszonykákat is simán rendbe hozott Bernát, sőt legalább egyet feltámasztott érintésével halálából egy másik nőt, aki 15 éves korában elvesztette látását egyetlen ima segítségével gyógyította meg szemeit. Sokszor elég volt egy keresztet rajzolni a levegőbe és a halálos beteg mindjárt rendbe jött. Eberhard káplán írja a La Chapelle-aux-Saintben esett mirákulumot: „A szűz Mária oltáránál imádkoztunk, mikor egy fiatal nagyon beteg lányt hoztak elébe, akit megáldott és áldásával nyomban meg is gyógyította.” Végtelen feladatnak tűnik felsorolni azt a rengeteg kitalált babonás mesét, amit Bernát legkeményebb szerzetesei (Gerard, Godfrey, Cambigbus apát stb.) terjesztettek a mennyei hatalom áldásaival és erőivel felruházott Bernát meséjének alátámasztására.
Bernát a hirtelen kibocsátott fémnyalábbal valami nagyon erős elemlámpát vagy csak valamilyen ősi perzsa bűvésztrükköt alkalmazhatott X. Vilmos elkábítására, hiszen a szemfényvesztés és illúzió művészete már az ókorban is virágzott.
Azon bizony senki el nem ámul, hogy Bernát kebelbarátja volt a tiszteletre egyáltalán nem méltó Cluny-i apát, Péter, az inkvizítor szent Norbert, a greboblei szent Hugó, Rómában Crema-i János, és Bernát volt az aki foggal körömmel harcolt a hamis pápa II. Ince érdekeiért, minek procedúrájában kiforgatta az egyházi törvényeket, prostituálta az erkölcsöt, igazságot és ellenfelei számára (pl. Anacletus) megtagadta a pártatlan igazságszolgáltatás esélyét. Nem mindenki dőlt be azonnal a hamis pápa (II. Ince) hitelesítésének, X. Vilmos Aquitania hercege, Potiers grófja Anacletus igazságát támogatta, és majd négy évig kitartott Anacletus pápa mellett, mire a saját szentségességétől felfúvódott Bernát, pióca módjára ráakaszkodva addig gyötörte, stresszezte Vilmost, míg az beadta derekát. A keresztény történet szerint Bernátból kiáradt fénynyaláb ereje hatolt Vilmos herceg szívébe és ezért pártolt át Ince pápa szolgálatába.
Bernát nem volt hiányában az orcátlan lódításoknak, különösen szűz Máriát szerette belekeverni az általa tákolt fantasztikumgyűjteménybe, miszerint Mária annyira értékelte az iránta való rajongást, hogy egyszer mikor Bernát betegen szenvedett Mária személyesen megjelent – de nem egyedül ám, hanem magával hozta szent Lőrincet és szent Benedeket – majd megérintette Bernátot, aki az érintéstől egyből meggyógyult. A szűznek mondott Máriára olyan vehemensen volt beindulva, hogy az általa kitalált csodás történetekkel egy korábban nem látott szűz Mária-kultuszt alakított ki. Azt találta ki, hogy Mária, Jézuskával a karján megjelent előtte, elővette mellét majd abból tejet spriccel Bernát szájába.
A nőktől és nemi élettől szigorúan eltiltott szerzetesek, papok kiemelt rajongással tették saját imádatuk középpontjába az olyan kéjes csodát, melyben szűz Mária előveszi keblét és abból tejet spriccel az áhítattól tátva maradt Bernát szájába, ám még ennél is népszerűbb volt az a variáció, melyben Mária az ölébe ülteti a kéjes élményekre áhítozó papot és direkt megszoptatja.
Más verzió szerint – miközben Bernát elszundikált –, Mária behelyezi mellét Bernát szájába, hogy az kényelmesen szopogathassa az 'isteni bölcsességet' jelképező tejet, míg olyan változat is előfordult, ahol Bernát és a kis Jézuska együtt, egymás mellett szopogatnak. Szinte majd minden pap, szerzetes szeretett volna Bernát helyében lenni, mert számukra egy szűzi mell szopogatása maga lehetett a egyszerre a földi és az égi mennyország.
Az állandóan elégedetlenkedő, kötözködő Bernátnál III. Jenő pápa lámpással sem találhatott volna jobb alakot, akire rá tudta volna bízni a következő kereszteshadjárat meghirdetését, nemesek, polgárok megbolondítását, hogy azok adják fel a viszonylagos normális életüket és áldozzák fel magukat a pápaság világhatalomra törő önkényességének oltárán.
A háborúra uszító prédikációk hatásnöveléséhez is természetesen szükség volt olyan csodákra, amik még jobban megzavarják az amúgy is már kusza agyakat. Ilyen volt a Speyer-i birodalmi gyűlésen rendezett szemfényvesztés, ahol III. Konrád császár a nép tombolása közepette magára vette a keresztet; a régóta ellenségeskedő Staufok és Welfek kibékültek, és együtt indultak a keresztes háborúba. A cécó gondos szervezői a kijárathoz odavittek egy béna gyermeket. Bernát megérintette, és így szólt hozzá: ,,Járj!'', és a gyermek elindult. A csoda láttára a nép magán kívül volt, a csaló Bernát óriási sikert aratott.
Valójában ijesztő, visszataszító randa férfi volt Bernát; kidülledt szemei vérben forogtak, sovány beesett arca koponyafejet kölcsönzött, sárgás bőre, karvaly orra egy beteges ragadozómadárra emlékeztetett. Állandóan hadonászott, képtelen volt kontrollálni érzéseit, sokszor remegett az idegességtől, nem birta elviselni ha valaki okosabban, logikusabban érvelt nála. Ilyen esetekben végtelen bibliai és más vallási idézetek özönét kezdte sorolni, szinte lélegzetvétel nélkül hadarta, forgatta, gátlástalanul használv az általa szentnek vélt passzusokat, senki másnak hozzászólást nem engedve. A keresztesháború kirobbanása érdekében minden prédikációjában habzószájjal, üvöltözve gesztikulált, ígérgetett és összevissza hazudozott, hogy minél több embernek elvegye józan ítélőképességét, hogy minél több embert küldjön a vágóhídra. Szerinte szent Péter akarta és Krisztus is helyeselte az újabb transzkontinentális háború kirobbantását, ezenfelül Krisztus is örök mennyei tartózkodást ígért mindenkinek, aki hajlandó hadba szállni. Valóságos tömegpszichózist váltott ki mindenfele, ahol izgatott fröcsögésébe belekezdett, még VII. Lajos francia királyt és III. Konrád német császárt is sikerült veszetté tennie, elküldeni őket Ázsiába. Azt merte hazudni a két uralkodónak, hogy számára megadatott a mennyei kommunikáció, mely által biztosíthatja őket, hogy hadjáratuk fényes győzelmek fogják kísérni. A keresztesháború teljes kudarcba fulladt, több tízezer életerős, fiatal lovag elhullott, a két uralkodó (VII. Lajos, III. Konrád) halálos ellenségek lettek. Bernát persze semmilyen felelősséget nem vállalt magára, szerinte a kereszteskatonák nem voltak eléggé lelkileg elkötelezettek, sok bűnt követtek el, és isten akarata volt sorozatos vereségük, szenvedésük. Ha valaki bírálni merte az általa megszervezett háború csúf kimeneteléről, akkor csak megrántotta a vállát álnok módon imára kulcsolta kezét, szemét az égre emelt és azt üvöltötte: „Áldott legyen uram minden ítéleted!”
Vezelayben, 1146. március 31-én megtartott nagygyűlésen VII. Lajos és felesége Aquitaniai Eleanor térdepelve engedelmeskednek a barna csuhába pöffeszkedő Bernátnak, miközben Bernát cimborája, a vazelay-i püspök áldásával nyomatékosítja a kereszt felvételét.
Mint minden olyan keresztény, aki az egyház legalját képviselte Bernát is utálta a világi tudományokat és csakis az egyházi dolgokkal kapcsolatos tudományok elsajátítását szorgalmazta. Élesen kikelt pl. Abaelard racionalizmusa ellen, mert szerinte a teológiába nem lehet semmilyen vita semmiről csak a dogmákban való vak hit ismételgetése létezhet, a filozófia megkérdőjelezi a legszentebb hittanítást, ezért a filozófiát el kell nyomni, mert „a hitet nem lehet háttérbe szorítani a filozófiával.” A Sens-i zsinaton sikerült Abaelardot, illetve tanításait elítéltetni.
Már a végét járta a nagy csodatevő szélhámos, de rajongói majd az utolsó napjáig gyártották a meséket: nem sokkal halála előtt Bernát még meggyógyított egy halálosan beteg asszonyt. Ezt látva a nép és a katonák oly hevesen ünnepelték Bernátot, hogy majdnem agyontiporták … 63 éves korában, 1153. augusztus 20-án jött el érte Lucifer.
Történelmi addició:
Az egyik kezében kardot és egy hatalmas buzogányt tart, amivel a hitetleneket és az eltévelyedetteket kell ölni, pusztítani, a másikban vesszőágat, mellyel az engedetlen, makacs papokat illett ütni. És ezt a szadista, hazudozó, véreskezű pszichopatát szenté avatta a katolikus egyház …
Clairvaux-i Bernát: 1090 körül született, kilenc éves korában egyházi iskolába íratták. Állítólag szerette az irodalmat és a szentek, mártírok, egyházatyák szokásos propaganda irodalmán kívül olvasta Vergiliust, Terentiust, Tacitust, Cicerót, ám ez lehet egy alapozatlan állítás is, hiszen cselekedetei, vallásfanatizmusa, gyűlölködő agresszivitása, gátlástalan hazudozásai, közel sem tükröznek olyan szellemiséget, ami a klasszikus géniuszok szellemiséget visszatükrözné. Ha elfogadjuk a keleti vallások egyik sarokkövét alkotó tanítását, a reinkarnáció doktrínáját, akkor semmi kétség, hogy Bernát a satnya démon, VII. Gergely reinkarnációja volt, kinek minden negatív, aljas tulajdonsága halmozottan megtalálható volt Bernátban is, mintha azok egyenesen átöröklődtek volna bele.
Az első igazi bemutatkozása Bernátnak, Anacletus pápa (Petrus Leoni) megválasztása után történt, mely választás a katolikus törvények előírásainak megfelelően lett lebonyolítva, nem úgy, mint az ellene törvénytelenül fellépő II. Ince megválasztása. Petrus Leoni legnagyobb ellenfelei Haimerich birodalmi kancellár és Campana-i nemesség hóhéra Crema-i János vezetésével, mindössze öt bíboros, február 14-én hajnalban, Frangepáni zsoldosok védelmében, a Frangepáni erőd árnyékában húzódó Clivus Scauri árkádjai alatt összeesküdő latrok módjára titkos pápaválasztást tartottak. Ekkor ők öten – mind gregoriánusok – választották meg, teljesen törvénytelenül a szintén gregoriánus Incét. Mivel nem csupán Róma, hanem Európa legtöbb uralkodóháza elismerte Anacletust törvényes pápának az aljas zélóta erők ellentámadásba lendültek, élükön a lihegő Bernáttal. Bernát fáradhatatlanul járta a világi uralkodók udvarait és mindenhol azt hazudta, hogy Anacletus lett törvénytelenül megválasztva, mindenki szemében utálatos bitorlónak nevezte és, hogy a nép Incét akarja helyette Péter székében látni, holott a valóságban pont az ellenkezője volt az igaz.
Bernát a második keresztesháború kirobbantásában is jelentős szerepet vállalt, mikor végig látogatta a frank-germán nemesi udvarokat mindenhol hazudozva győzelmet, krisztusi támogatást és az öregisten (Jahve) direkt beavatkozását ígérgette. A rengeteg értelmetlen halál láttán még III. Jenő pápa is elszégyellte magát, nem úgy Bernát, aki néhány hét sunnyogás után máris egy másik keresztesháborút akart elindítani, ezúttal Suger apát támogatásával. Abélard elleni áskálódása mellett képes volt időt szakítani a Cluny kolostor agymosásától megundorodott, Lausanne-i Henrik ellen, aki a meggyilkolt dél-Franciaországi 'eretnek', Pierre de Bruys követőjeként váltotta ki Bernát dühét. Bernát dél-Franciaországba utazott és nekilátott az eretneküldözésnek, erőszakos fellépése szétverte Henrik-követőket, és a Petrobrusiánokat és Pierre de Bruyst börtönbe juttatta, ahol – jó keresztény szokás szerint – megfojtották. Hat héttel Jenő pápa elmúltával, 1153. augusztus 20-án követte kedvenc pápáját a pokolba Bernát, kellemetlen erőszakosságát, minden higiéniát hiányoló, ápolatlan külsejét, kioktató fenyegetőzéseit, mesében illő hazugságait nagyon kevesen hiányolhatták.
